Történelem

Régmúlt

Az Építőmérnöki Kar KISZ bizottságának lapja. Első számuk 1973. november 30-án jelent meg Germán István felelős szerkesztő vezényletével, piros színű gépírással - a gépelésben a Dékáni Hivatal titkárnői is segédkeztek -, nyolc oldalon. A címlap tanúsága szerint ezt megelőzte egy próbaszám is, 0. számozással, ezt azonban semmilyen archívum nem tartalmazza, viszont a lap belsejében egy helyreigazítás, és a szerkesztők címlapon lévő üzenete, melyben arról értesítik az olvasót, hogy a próbaszám 50 filléres árát szerkesztőségi döntés alapján az aktuális számtól 40 fillérre csökkentik, árulkodott róla.

Az első számban itt is rögzíti a szerkesztőség a lap célkitűzését: kari, kollégiumi, egyetemi eseményekről, hírekről szeretnének beszámolni, közéleti eseményekről, kirándulásokról - ahogy ők írják - "sztorikat" mesélni, vicceket közölni, és egyúttal szemmel tartani az irodalmi és társadalmi magazinokat, és az azokban megjelent érdekességeket átemelni a Karimába. Az újság tördelése nagyon összeszedetlen, a cikkek teljesen rendezetlenül helyezkednek el, rendszerint sokszögletű keretekkel elválasztva egymástól. Valószínű ez a kevés hely és a cikkek sokasága miatt alakult így, ugyanis az első öt számban a nyolc oldalon átlagosan 25 - közepes hosszúságú - cikk található.

Ígéretesen indul az újság, beszámolnak Kádár János egyetemi látogatásáról, idéznek a beszédből, és megkérdezik azokat, akik bejutottak, és azokat is, akik nem. Közölnek interjút a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának képviselőjével, tanszéki híreket, amelyben ötleteket várnak a vizsgáztatási módszerekkel kapcsolatban (szerkesztői megjegyzés: "az ötleteket a tanszék önként jelentkezőkön kipróbálja"). A rövidke cikkek között van apróhirdetés is, és egy beszámoló arról, hogy érkezett egy pályázat kari jelvényre. Érdekes módon a pályázat képileg nem jelenik meg, viszont az alakja, színe, mérete részletesen le van írva.

Hasonlóan szokatlan témájú és hangvételű cikkek találhatók a további számokban. Például hírként beszámolnak arról, hogy egyik szerkesztőjük eddig nem tudott bejutni a kollégiumba, de megoldódott a probléma, mióta állandó belépőt kapott. Ugyanakkor néha sikerül eltalálniuk a vitriolos hangnemet, amikor a hetek óta fűtetlen egyetemi tanteremről úgy írnak, mint "kísérletet folytatnak a K.A.56-ban, hogy vajon hidegben jobban megy-e a tanulás?". Állandó rovat a keresztrejtvény, melynek feketével satírozott, nem kitöltendő mezői rendszeresen egy híd, legtöbbször az építőkari logó rajzát adják ki. A második számtól kezdve megjelenik az impresszum, kiderül, hogy a szerkesztőség létszáma általában 10 fő körül mozgott, az induló példányszám pedig 450 volt.

Gyakoriak az újságban az olvasói levelek. Sokan kritizálják a Karimát a túlságosan hivataloskodó hangneme, ellenben informativitásának hiánya miatt. Egy olvasó megfogalmazása szerint sokat akart a szarka az induló célkitűzésekkel, egyszerre túl sok irányba akarják a szerkesztők terelni a lap tematikáját. A harmadik számtól a tördelés már valamivel rendezettebb, azonban így is előfordulnak furcsaságok, mint például a félbevágott cikk, melynek "folytatása az előző oldalon" található.

A Karima első néhány évére jellemző az a bizonytalanság, amit az olvasók és a szerkesztők is mutatnak a lap iránt. Hiába van rengeteg saját ötlet, többoldalas mellékletként beszámoló a Vásárhelyi Napokról (kollégiumi rendezvény), ötletes rajzok TanSZÉKek címmel, ahol minden tanszéket egy rá jellemző széktípussal mutatnak be, melléklet április 1. alkalmából viccekkel (és teljesen üres 13. oldallal), mégis gyakorta előfordul akár az olvasók, akár a szerkesztőség részéről egy "Mi lesz veled Karima?" típusú cikk, amelyben hol a kulturális cikkeket, az irodalmat hiányolják, hol a kari események közvetítését.

A 75-ös évfolyam első száma szintén közöl célkitűzéseket, a Karimát friss, aktuálisnak képzeli el, egy "olyan újságnak, ami ott van, ahol a döntések születnek", leírja, hogy szívesen megjelentetnek "tájékozatlanabb" cikkeket, így esélyt adva egy-egy téma illetékesének a hivatalos válaszra. Megígéri, hogy a gondolkodó ember stílusában tudósítanak majd, és folyamatosan informálnak. Ebben az évfolyamban jelenik meg például többrészes útibeszámoló a Karlsruhe-i egyetemen tanuló BME-s diákokról, cikk Michelangelo életéről, de megmaradnak az eddig apróhirdetések is, "gót betűs sablont keresek", "a kari napokon elhagytam az esernyőmet", és jellemzőek az üres oldalak (hátlap) is.

Az 1975. márciusi számtól már nem csak felelős szerkesztője van az újságnak, hanem főszerkesztője is, ilyen pozíció eddig nem volt a Karimánál. A posztot Arató András tölti be. Ebben az időszakban sok cikket emelnek át más újságokból. Amikor az Építészmérnöki Kar lapja a Kari Papír megjelenik, testvérlapként üdvözlik, és minden számban közölnek cikket innen, vagy a gépész KÁTÉból, vagy a villanykari Impulzusból, lapszemle rovatcímmel. Másik újonnan induló állandó rovat a holmi, ahol építős szakújságokból szemezgetnek érdekes, szakmába vágó írásokat, és a hozzájuk tartozó újság és cikk címet, valamint oldalszámot közlik. Sajnos újságírói szemmel nézve még mindig nem a legjobb a lap stílusa, "lapunknak megvan az a szokása, hogy minden évben van egy utolsó száma" olvashatjuk az egyik köszöntőben, és többször ismétlődnek a már egyszer megjelentetett cikkek, rajzok. Megjelenik viszont egy új ötlet, Lajos, a rajzolt bagoly, akit a címlapon, a logó mellett egy faágon ülve szerepeltetnek, és minden számban valamilyen aktualitásra vonatkozót szól ki neki bagolytársa a faodúból. Ilyen például vizsgaidőszakban a megtépázott Lajos és a "Lajos, nem kell minden ötösért úgy megharcolni.", vagy a gólyalábon közlekedő, gólycsőrű Lajos és a "Gólyabálba mész, Lajos?", vagy a 25. Karimánál egyszerűen a XXV. Lajos. Ez a figura megmarad a címlapon egészen a 80-as évekig.

1976-ban a FIN (Forradalmi Ifjúsági Napok) alkalmából négyoldalas különkiadással jelentkezik a Karima, ebből megtudhatjuk a FIN programját, ezenkívül pályaválasztási tanácsokat is ajánl. A Karima az egyetlen, ahol a forradalmi megemlékezések egész oldalas "reklámjába" március 15. is bekerült, a többi lapban csak november 7-ével találkozhattunk. Az újságra egyébként is jellemzőek az 1/1 oldalas kari hirdetések, gyakran találkozhatunk a Vásárhelyi Napok, Happening, Szakmai Napok vagy a csillagtúra ekkora méretű reklámjával.

Sajnos a cikkek közt még mindig akad kevésbé célorientált, ilyen például a "9cm-es helykitöltő", de van ellenpélda is: egy építőkaros a villamoskari kollégiumi moziban őt ért incidensről ír, és a cikk akkora jelentőséggel bírt, hogy a következő számban a Villamosmérnöki Kar dékánja nyílt levélben kér elnézést a hallgatótól.

Az 1977-es évfolyamban új főszerkesztőt kap az újság Lázár József személyében. Ekkor már sokadszorra írják le, hogy hogyan készül egy Karima, hogyan néz ki egy szerkesztőségi ülés. Megjelennek az irodalmi cikkek, ilyen az Ady Endre születésének 100. évfordulójáról emlékeznek, Nagy László halálakor nekrológot közölnek. Náluk is megvan a többi újságnál látható 1977 november 7-e alkalmából megjelent vörös címlapos különszám.

A 6. évfolyamban először jelenik meg gólyaszám. Tíz oldalon írnak a tantárgyakról, a KISZ-ről, egyetemi térképet közölnek, tanszékvezetői írás olvasható az Ábrázoló Geometria című tárgyról, a kollégiumban lévő kulturális életről. Megjelenik benne a már korábban látott tanSZÉKes rajzsorozat is.

A 7. évfolyamtól a Karima főszerkesztője Kardos László. Ekkor kiadnak egy 0. számot, amelyet a téli szünetben készítettek. Ekkor jelenik meg először képes oldal az újságban, innentől kezdve pedig rendszeresen közölnek fotókat, főleg nagyobb építkezésekről, hidakról. Az ezutáni évfolyamoknál legtöbbször a címlap is fényképes, de nem mindig. 1980-tól a lap főszerkesztője Királyházi László.

1982 decemberében megjelenik egy különszámuk Nyomkarima címmel, melyet a ballagó vasútgépészek két tanköre készít. Aranyköpéseket, jegyzetbakikat, vicces szakmába vágó rajzokat, nőkkel kapcsolatos témákat közöl. Ez a szám egy győri nyomdában készült, a hátlapon a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola neve is szerepel, gyaníthatóan nem a BME-s Karima különkiadása (csak véletlenül kerülhetett a Karimával együtt lefűzésre a Széchenyi Könyvtárban), de az is lehet, hogy a vasútgépészeti képzés csak részben tartozott az Építőmérnöki Kar alá. Valódi különszám az Impulzus és a Karima különszáma, a Kapcsolatok, amely 83-ban jelent meg, a 6. és a 7. szám között, számozás nélkül. Bemutatják benne viccesen a két kart, novellákat közölnek, álláspályázatokról írnak, olvashatunk riportot el nem készült egyetemi épületekről, József Attila verset, és a címnek megfelelően cikket a BME nemzetközi kapcsolatairól, és gondolatokat emberi kapcsolatokról.

83-ban megjelenik az Irodalom óra helyett, ahol világirodalmi művek - Villon, La Fontaine - mellett hallgatók műveit is közlik. 1984-től megváltozik a logó, a címlapon pedig a fénykép mellett csak annyi szerepel, hogy Karima és az aktuális szám sorszáma. A főszerkesztő innentől kezdve Orosz Ágnes. Ekkor megjelennek egy nyelvi különszámmal, melyben saját (!) cikkeiket közlik magyar, német, angol és orosz nyelven. 1986-tól Asszonyi Krisztina a főszerkesztő.

1988-ból új logóval, új fejléccel és belső kinézettel jelennek meg, bár először néhány számon keresztül váltogatják a logót, végül a 3. szám után sikerül megállapodniuk egynél. Rausz Tamás főszerkesztősége alatt, a rendszerváltáshoz közelítve egyre több politikai cikket olvashatunk: interjút Pozsgay Imrével államminiszterrel, cikkeket Bős-Nagymarosról, a KISZ-t felváltó Magyar Ifjúság Országos Tanácsáról. Olyan is előfordul, hogy a címlaptéma a parlamenti ülés időpontja. Írnak az ellenzékről, bemutatják a Demokrata Fórumot és a FIDESZ-t, a rendszerváltás után a többpártrendszerről, és az esetleges magyar-román háború lehetőségeiről.

1990-től mérnöki magazin megjelöléssel jelennek meg, először főszerkesztő nélkül, 700 példányban. 1991. tavasza és 1993. május között szünetel a lap. 93-ban Galuska János felelős szerkesztő kiadásában az Építőkari KHT (Kari Hallgatói Tanács) lapjaként jelennek meg újra, immáron nyomdában készült számmal, 12 oldalon, kollégiumi hírekkel, tanárok bemutatásával, a kreditrendszer bemutatásával, viccekkel, buliajánlóval. 94-től 99 szeptemberéig ismét szünet következik, 99-től azonban rendszeresen jönnek ki, Gólyahír néven gólyaszámmal is jelentkeznek és a Vásárhelyi Napokra is rendszeresen adnak ki különkiadást.
Az új időktől kezdve szeptembertől szeptemberig számozzák a példányokat a naptári év helyett, általában 32-36 oldalon jelennek meg. Többször is cserélik a logót, 2003-ban és 2005-ben is volt csere, a régi logóból a kari embléma, a híd azonban megmaradt. Témáik jelenleg rovatokba sorolhatók, ezek a KHT hírei, a szakmai cikkek, novellák, versek, vélemény, és humor.

/írta: Kereskényi  Balázs, volt Impulzus főszerkesztő és tag, 2005/
  
Múlt

Az újság főszerkesztője Fülöp Júlia után 2008 végéig Lieber Gábor volt, kinek ideje alatt a lap új arculatot kapott úgy külsőleg, mint belső felépítésében is. Ezen időszak alatt rendkívül kevesen dolgoztak az újságnál, egy-egy ember több feladatot is ellátott (például a főszerkesztő egyben a lap tördelőszerkesztője is volt).

2008 januárja után a lap vezetését egy másfél éve az újságnál dolgozó tag, Koronczai Judit vette át, kinek munkáját nagymértékben segítette Bacsárdi László tiszteletbeli Karima tag, s sokdiplomás, de nem építőmérnök doktorandusz hallgató, az impulzus volt főszerkesztője. Az iránymutatások következtében Koronczai Judit vezetése alatt újraformálódtak az újság paraméterei (új rovatok, új követelmények), s bár külső változások nem történtek, ő tette le az alapjait a lapnál dolgozó emberek posztjai megnevezéseinek és feladatköreiknek. Keze alatt az újságban dolgozó emberek formálódtak, s beletanultak (vele együtt) az lapkészítés módszereibe, s számos oszlopos tag kinevelése is sikerült (például Saáry Ákos tördelőszerkesztőé, aki időt nem sajnálva merült el a Quark rejtelmeibe teljesítve a főszerkesztő leglehetetlenebb kívánságait is, vagy Szecskó Zsuzsanna cikkíróé, akit bármikor bármilyen helyzetben meg lehetett kérni a saját cikkeinek megírásán túl arra, hogy továbbiakat vállaljon, illetve pótolja a hiányokat). Az ő ideje alatt született meg a Karima blogja is, melyet ő készített, s tartott karban, illetőleg sokadmagával rendszeresen frissített.

Koronczai Juditnak köszönhető továbbá a körhelyiség igénylésének, rendbe tételének és részleges berendezésének elvégzése (saját szülei is hozzájárultak egy ülőgarnitúrával és hűtővel a körhelyiség képének kialakulásához) annak ellenére, hogy munkáját sokszor nagymértékben hátráltatta a Kari Hallgató Tanács akkor elnöke, kitől a legcsekélyebb támogatást sem remélhette. A fejlődés egy ponton ez utóbbi ok miatt el is akadt, de ez nem okozta az újság egyéb részei progresszióját, bár a támogatási hiánynak köszönhetően  egy idő után ellehetetlenedett a továbblépés, illetve a nem megfelelő környezet miatt a tagok is úgy érezték, hogy munkájuk nincs kellőképpen megbecsülve.

Mindennek ellenére munkájának köszönhetően egy pozitív fejlődés indult el a közösségi oldalról is (újra beindította köri vacsorák sorát, s igyekezett a kört minél szélesebb körben közkedveltté tenni hirdetéseken és kiállításokon keresztül), mely új tagokat vonzott az újsághoz, s így az egyénre jutó munkálatok egyre kevésbé őrölték fel az ott dolgozó hallgatók energiáit.

Jelen

2009 áprilisában Koronczai Judit lemondott posztjáról, melyet ezek után Szecskó Zsuzsanna vett át. A kezei alatt az újság fejlődése továbbra is megmaradt, illetve a lefektetett alapokra megfelelően támaszkodva látványosabb fejlődésnek is indult. Az újság 2010 márciusára új arculatot kapott: mind a logó, mind pedig a külső és belső megjelenés teljesen át lett formálva, valamint tényleges újraéledt Lajos a bagoly is, mely ismét helyet kapott a lap borítóján.

Szecskó Zsuzsanna munkássága ezen felül a közösségi élet további, nagymértékű építésére is kiterjedt, minek következtében a kör még inkább vonzóvá vált a kar hallgatói számára, bár a cikkírókból még mindig hiány van, illetve a fiatal, stafétát tovább vivő tagokban is.

Az újság ebben az időszakban a Kari Hallgató Tanács rendkívül nagy támogatását élvezi az új elnöknek köszönhetően, ami nemcsak a körhelyiség további felszereltségén mutatkozik meg, de megjelennek az első Karimás újságtartók a K épület alagsorában és 2. emeletén is. A feladatkörök kiteljesedhetnek (például a hirdetésszervezői), mivel megszűntek az eddigi nagymértékű korlátozások a lappal kapcsolatban, melyet a volt KHT elnök támasztott alaptalanul.

2009 óta az újság ismét jelen van a VN-en a médiakörök együttesen alkotott csapatában.