2010. október 10., vasárnap

A tizennégy karátos zsebszínház - Szkéné Színház

Gorcsev Ivánt nem nagyon kell bemutatni... klasszikus Rejtői karakter: ritkán mond igazat, de nem is hazudik, ellenben rendkívül agyafúrt, és huszonegy éves kora ellenére Nobel-díjjal a zsebében érkezik Nizzába, hogy azt mielőbb elverje. Bármire! Hogy hogyan vezet az út innen a Gyanús Cápa gyomrába, és a kaotikus rémálmok világába, az "A tizennégy karátos autó" című előadásából többé-kevésbé kiderül.

Egy regény színházi adaptációja két hibába eshet: vagy makacsul ragaszkodik az eredeti alkotás soraihoz, és sótlan felolvasó estté silányul, vagy a művészi szabadsággal visszaélve túl messzire rugaszkodik az író eredeti szándékától. A Picaro társulat nem esett ilyen hibába. Játszva vettek el, és tettek hozzá Rejtő soraihoz, hogy ponyvaregényből ponyvaszínházat varázsoljanak, mely könnyed módon csomagolja egész Franciaországot és Afrikát a Szkéné apró termébe.

A modern színház eszközeit bátran alkalmazva vonja be a darab a közönséget, nem csak a történetbe, hanem egyenesen a színfalak mögé. Regős János rendező és csapata bebizonyította, hogy semmi szükség drága díszletre ahhoz, hogy Rejtői hangulatot árasszon a színpad. Épp ellenkezőleg: pontosan a lazaság, és látszólagos szervezetlenség, a sufni buhera kellékek azok, amik ezt vissza tudják adni. A pénz kérem, csak útban lett volna itt!

A Tizenégy karátos autó tehát több, mint egyszerű adaptáció – önálló műalkotás – de nem gyalázza meg Rejtő eredetijét sem, ahhoz a maga módján hű marad. Könnyed esti szórakozás, mely rengeteg kacajt ígér.
DeVill

Nincsenek megjegyzések: