Szerintem minden egyetemista rémálma a konzultáció. Kinek azért, mert közvetlen kapcsolatot kell teremtenie oktatójával, ami enyhe szorongásérzetet kelt benne, kinek azért, mert nagyon jól ismeri már ennek a menetét. Ez utóbbi esetben több "poénos" esettel is szembetalálhatjuk magunkat, lássuk ezeket sorra:
- Ha egészen pontosan a konzultáció kezdetére megyünk az adott oktatóhoz, kábé 2 órát várhatunk mire sorra kerülünk, ugyanis vannak olyan elvetemültek, akik már egy órával az időpont előtt ott vannak, hogy az elsők között legyenek... Kivédés: légy te is elvetemült! :)
- Tegyük fel, hogy odaérünk konzultációra, s nincs 20 km-es sor... Ellenben! Mi lehet, hogy ott tipródunk kiválasztottunk ajtaja előtt, de hol van Ő, akinek bent kéne kuksolnia, s vitathatatlan örömmel várnia a remekbe szabott házijainkat? Hatásszünet, értetlen arcok... Ugyanis a tanár, aki saját maga mondta, hogy akkor és csak akkor ott lesz, és lehet nyúzni, nincs a tett színhelyén... A poén az egészben, hogy előfordul, hogy nem mi mentünk el valami mellett, ami mellett nem kellett volna (neptunon írt üzenet, egy kis cetli az ajtón, hirdetőtáblán, kilincsen, küszöbön...), hanem biza tanárunk elfelejtett odalibegni helyére az ígért időpontban. Kivédés: Ciki, de ezt besz*ptuk... :P
- Van olyan is, mikor kivártuk a 2 órát, az összes hajunk kihullott már, mert tudjuk, hogy maximum 5 percre lenne szükségünk a házi megbeszélését illetően (ellenben az előttünk levő 2 emberrel, akik egyenként egy tanévet romantikáztak a tanárral), s akkor jöhet a világ legeslegbriliánsabb esete. A tanár az orrunk előtt adja fel a harcot... Köszönjük, holnap ismét próbálkozhat... Kivédés: Legjobb, ha nem megyünk a Dunának...
2 megjegyzés:
hogy ti mennyire nem tudtok írni
Ha úgy gondolod, hogy nagyon nem tudunk írni, számos formája van ennek bizonyítására, illetőleg észrevételed semmit sem ér konstruktív hozzászólás hiányában. :) Amúgy várjuk remekbe szabott műveidet, amikben megmutathatod te mit tudsz! :)
Megjegyzés küldése