Szt. Miklós (Mikulás) egy valóságos történelmi személyiség volt, aki Törökországban élt, és a török gyerekek Santa Claus-ként ( "Noel Baba", ami annyit jelent, hogy "Ajándék Apa") ismerték. Krisztus után 245-ben, a kis-ásziai Anatóliában, Patara városában született. Gyerekkorától fogva csodák övezték. Amikor elkezdte az iskolát, a városban olyan hatalmas járvány tört ki, hogy az össze gyermek árvasorsra jutott. Ekkor Szt. Miklós a szüleitől kapott hatalmas vagyonával együtt a város érsekéhez költözött, ahol a kolostori neveltetése során kialakult benne az igazi szeretet és segíteni vágyás érzése.Idővel püspükké választották a minden emberre kiterjedő segítőkészsége miatt (a szüleitől kapott vagyonát a rászorulókra fordította), s messze földön híre ment jótetteinek. (Éhínség idején például az egész egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért halála után az egyház egy időre szambe is fordult vele.)
Legendája megszületése egy valós történeten alapul.
A kolostor szomszédságában, ahol nevelkedett, élt egy elszegényedett nemesember, akinek 3 férjhez menés előtt álló lánya volt. Miklós püspök egyik esti sétája alkalmával meghallotta, amint e szegény ember házában arról folyt a vita, hogy melyik lányt adják el rabszolgának, segítve ezzel a család helyzetén, s egy testvérén, aki így férjhez tudott menni. Neki sem kellett több! Visszasietett a templomba és egy keszkenőbe egy marék aranyat kötött, amit a nemesember háza ablakán bedobott a rászoruló családnak, majd tovább sietett. Persze nagy ámulás követte tettét, a család azt hitte csoda történt. A következő évben ismét megtörtént az eset. Ekkor a család a léptek hallatán kisietett az utcára, s látták, hogy egy piros ruhába öltözött öregember siet el a sötétben. Harmadik évben Miklós püspök ismét "meglátogatta" a családot, ám ekkor a nagy hidegre való tekintettel nem tudta az ablakon bedobni a keszkenőbe rejtett aranyat, mert az be volt palánkolva. Ám nem esett kétségbe! A kis épület egy sziklaoldalba épült, amire fel tudván mászni, a nyitott tűzhely kéményén keresztül be tudta dobni a segítséget hozó aranyat a családnak. Innen ered a kéményenek keresztül történő ajándékozás legendája.
Az pedig, hogy decemberben, Miklós napkor ünnepeljük a Télapó eljövetelét annak is köszönhető, hogy Miklós püspük december 5-én este mindig megajándékozta városa gyermekeit édeségekkel.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét 342. december 6-án angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
Legendája megszületése egy valós történeten alapul.
A kolostor szomszédságában, ahol nevelkedett, élt egy elszegényedett nemesember, akinek 3 férjhez menés előtt álló lánya volt. Miklós püspök egyik esti sétája alkalmával meghallotta, amint e szegény ember házában arról folyt a vita, hogy melyik lányt adják el rabszolgának, segítve ezzel a család helyzetén, s egy testvérén, aki így férjhez tudott menni. Neki sem kellett több! Visszasietett a templomba és egy keszkenőbe egy marék aranyat kötött, amit a nemesember háza ablakán bedobott a rászoruló családnak, majd tovább sietett. Persze nagy ámulás követte tettét, a család azt hitte csoda történt. A következő évben ismét megtörtént az eset. Ekkor a család a léptek hallatán kisietett az utcára, s látták, hogy egy piros ruhába öltözött öregember siet el a sötétben. Harmadik évben Miklós püspök ismét "meglátogatta" a családot, ám ekkor a nagy hidegre való tekintettel nem tudta az ablakon bedobni a keszkenőbe rejtett aranyat, mert az be volt palánkolva. Ám nem esett kétségbe! A kis épület egy sziklaoldalba épült, amire fel tudván mászni, a nyitott tűzhely kéményén keresztül be tudta dobni a segítséget hozó aranyat a családnak. Innen ered a kéményenek keresztül történő ajándékozás legendája.
Az pedig, hogy decemberben, Miklós napkor ünnepeljük a Télapó eljövetelét annak is köszönhető, hogy Miklós püspük december 5-én este mindig megajándékozta városa gyermekeit édeségekkel.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét 342. december 6-án angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése